SCH28210

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

A hiba nem más, mint a próbálkozás bizonyítéka – ilyen a Funside angol tanfolyam

Visszaugrás a navigációra
a Az oldal cikkei bevezetőkkel:

A hiba nem más, mint a próbálkozás bizonyítéka – ilyen a Funside angol tanfolyam

Mitől lesz egy nyelvtanfolyam hatékony és honnan tudni, hogy a gyermek jó környezetben van?

Mistakes are proof that you are trying – olvasható a Funside School angol termének falán, ahol angolos szakmai vezetőink, Miss Kató és Miss Réka harmadik féléve tanítanak játszva gyerekeket és fiatalokat egyedi, saját fejlesztésű módszerükkel. A magyar gyerekeknél sajnos általános jelenségnek mondható a hibázástól való félelem, pedig jó kezekben, szabadon próbálkozva cseppet sem gyengébb képességűek, mint a régió diákjai, akik statisztikailag több nyelvet ismernek és jobban is beszélik azokat.

Szakmai vezetőinkkel készült interjúnkból kiderül, hogy mit kell elsősorban fejleszteni a nyelv elsajátításához, mivel oldható a gyerekek szorongása, és hogy mi vár a Funside School angol tanfolyamára jelentekezőkre.

Mi lehet mérvadó egy nyelvtanfolyam hatékonyságát illetően, ha a növendékek még nem nyelvvizsgázó korúak, így nincs is széles körben elfogadott, objektív teljesítménymutatója a kurzusnak?

Rozsos Réka: Nekünk a változás a legfontosabb. Amikor a berögzült mintázatokon felülemelkedve látni lehet a gyerekeken, hogy nyugodtan, bátran és néha már fesztelenül képesek megszólalni, felszólalni. Sokan mesélnek arról, hogy jobb jegyeket kapnak angolórán a suliban, de ez nem olyan fontos, mint az a változás, ami rajtuk látszik.

Fancsali Kató: Ebben a korban elsősorban az a cél, hogy a nyelvvel való pozitív viszonyukat alapozzuk meg. Ha a félév végén idegenek előtt egy idegen nyelven képesek értelmesen, összefüggően megszólalni, az nem csak siker, de olyan magabiztosságot is megkíván a diákoktól, amelyet magukra öltve egy-egy projektbemutató különös élmény is lehet számukra. A nyelven keresztül személyiséget is fejlesztünk, így a hosszútávú céljaink messze túlmutatnak az osztálytermen.

Miben fejlődhetnek elsősorban a diákok a Funside School angol óráin?

FK: Fontos a szókincs, de önmagában kevés – azon dolgozunk a gyerekekkel, hogy a szavakat egymással összefüggésben tudják használni. Érvelni tanulunk, vitázni, véleményt nyilvánítani; tulajdonképpen mindennapos dolgokra használjuk a nyelvet. Mindeközben elég sokrétűek, több tantárgyból merítenek ihletet a példáink, úgyhogy valamennyire holisztikusan kell gondolkodni egy-egy érv megfogalmazásakor. Mondanom sem kell, milyen önbizalomnövelő tud lenni egy jól átgondolt, komplex érv, amit sikerül egy idegen nyelven jól megfogalmazni.

RR: Ráadásul az angol nyelvnek teljesen más a logikája, mint a magyarnak, így az ilyen érvek többször két logikai rendszerben is megfogalmazódnak, mielőtt kimondanák őket, hiszen sokan még a magyar gondolatokat fordítják le magukban angolra. Ez ugyan jól edzi az logikai gondolkodást, de persze ettől is igyekszünk távolodni, mert a cél az, hogy ne lassítsa egyik sem a másik használatát. Nagyon fontos, hogy leromboljuk az idegen nyelvvel szembeni gátakat, mert az agy nem szeret és nem is nagyon tud szorongás közben tanulni, olyankor sokkal inkább a túlélésre koncentrál.

Mi az, amit a legnehezebben lehet fejleszteni a magyar gyerekeken?

FK: Nem a legnehezebb, inkább egy általános tendencia a hibázástól való félelem.

Van-e olyan szakpraktika, ami nem általános az idegennyelv-oktatásban, de tapasztalataitok alapján rendkívül fontosnak tartjátok, és akár gyógyír lehet a hibázástól való félelemre?

FK: Az, hogy beszéltessenek, még akkor is, ha úgy érzem, nincs meg a kellő szókincsem a mondandómhoz, illetve legalább ilyen fontos, hogy ez ne csak a tanár felé irányuljon: a legjobb, ha párban, csoportban dolgozva az órán egymással is angolul kommunikálnak a gyerekek, és a közös munka eredményét együtt adják aztán elő. Ez egyébként a szociális dinamikák megértéséhez is nagyon jó fejlesztő eszköz.

Van-e olyan, ami kimaradt a ti oktatásotokból, amikor gyerekként nyelvet tanultatok, mai fejjel viszont tudjátok, hogy mennyire fontos és hatékony?

RR: Nekem nem volt ilyen hiányom, mert volt szerencsém nemzetközi környezetben táborozni, ahol ugyan nem akart senki megtanítani angolul, de szeretettel vittek körbe és mutatták meg a dolgokat, közben nekem meg fel kellett találni magam, rá kellett találnom a nyelvre. Az ilyen szituáció nagyon jó fejlesztője a funkcionális nyelvtudásnak, igyekszünk ilyeneket is reprodukálni.

FK: Akkor értettem meg, hogy mi hiányzott, amikor megtapasztaltam a flexibilitást, a csoportra hangolódást 100%-ban. Abban a 90 percben – amit a gyerekekkel töltök – figyelnem kell minden rezdülésüket és reagálnom kell minden váratlan helyzetre. Az oktatás során nincs fix óraterv, ha a csoportnak ’olyanja’ van, akkor mindent újra kell tervezni – on the spot.

Mi az, amit otthon a szülők is tudnak gyakorolni a gyerekekkel azért, hogy gyorsabban fejlődjenek?

RR: A Funside Schoolban tanulók szüleinek szemeszterenként van egy ingyenes tréning, ahol azt a gondolatot népszerűsítjük, hogy játékok közben lehet a legjobban tanulni a nyelvet. Mindig mondom a szülőknek, hogy ők ezt egyszer már nálunk is profibban megcsinálták, hiszen az anyanyelvét mindegyikük gyermeke beszéli. Ugyanaz a trükk működik most is, mint amikor a homokozóban tanítgatták őket: időt töltünk a gyerekkel, miközben bemutatjuk neki a világ dolgait, csak angolul. Nincs elvárás és folyamatos a visszacsatolás.

FK: Jól működik nagyon a szógyakorlás memóriakártyák, vagy gondolattérkép használatával; dalok, mesék, mondókák, könyvek beépítése a mindennapokba, valamint hogy az otthoni környezetben is magától értetődő legyen egy-két angol szó, kifejezés. Fontos nagyon a szülő-diák-tanár szövetség.

Milyen olyan visszajelzéseket kaptatok, amik alapján úgy érezhetitek, hogy jól, hatékonyan dolgoztok?

FK: Amikor a gyerkőcök mosolyogva hagyják el a termet óra után, vagy amikor már 15 perccel óra előtt bent vannak és beszélgetünk, nem beszélve arról, hogy egy idő után természetessé válik számukra, hogy a folyosón is angolul tesszük ezt. Jó érzés még nagyon, amikor elhozzák az osztálytársukat vagy barátjukat is hozzánk. A szülőkkel is nagyon sok konstruktív beszélgetésem volt már, ezeken nem egyszer derült az ki,  hogy korábban visszahúzódó, magyarul és angolul is alig megszólaló diákok látványosan nyitottabbá és bátrabbá váltak az élet más területein is. Na meg volt egy kislány, aki angolul beszélgetett a helyiekkel külföldi nyaralásukkor, és még egy tündéri, aki azt mondta, hogy ha felnő, ő is a Funside-ban szeretne dolgozni.

RR: Nekem volt olyan kisgyerekem, aki az osztályában a leggyengébbek közül a legjobbá vált angolból, amire annyira büszke volt, hogy engem is teljesen magával ragadott. Az is jó visszajelzés, hogy a szülők bizalommal fordulnak hozzánk, és amikor a diákjaink hoznak nekünk új diákokat.

Miért szerettek nyelvtanárok lenni – miért járnátok gyerekként magatokhoz angolórára?

FK: Rajongok a brit kultúráért, miközben az angol nyelvvel nem csak afelé nyithatok kaput, hanem az egész világ felé. Máskülönben nagy élmény lehet, hogy a tanáromat valóban érdekli a véleményem, és nem szidnak le, ha ez eltér másokétól, vagy ha valamit elrontok.

RR: Érdekes nekem a nyelv tanítása, sokszor inkább úgy gondolok rá, mint gondolkodás tanítására. Állandóan változik, folyton lehet újabb anyagokat találni. Eközben a legmotiválóbb, amikor sikerül úgy elkapnom a gyerekek figyelmét az órán, hogy elmegy a 90 perc és észre sem vesszük. Jó érzés az egész, nincs ezen mit magyarázni.

Visszaugrás a navigációhoz